Környezettudatos gyerek akkor válik a csemeténkből, ha mi magunk úgy élünk, hogy neki nyilvánvaló legyen a Föld megóvása. Ezt sok családban megteszik. Tudatosan úgy foglalkoznak a gyerekekkel, hogy megtanulja tisztelni az állat- és növényvilágot. Persze vannak olyan családok is, amelyek nem példamutatók. Az a kérdés, hogy nekik ki mutat jó példát?

Lesz a gyerekeinknek levegője?

Az a kevés, amit az emberiség a Föld megóvásáért tesz, az már nyilvánvalóan nem elég! A pusztítás sokkal nagyobb. Érdekes, hogy még mindig nagy számban vannak azok, akik nem hajlandók szembenézni a tényekkel!

Messze vannak a korallzátonyok? Nem hatnak ránk? Badarság. A Föld bolygó 2021-ben már „olyan kicsi”, hogy bármit teszünk a Föld egyik pontján, annak hatása érezhető a másikon is. Már alig vannak korallzátonyok, és alig vannak algatelepek, amelyek korábban oxigénnel látták el az óceánokat - és így a Földet.

Ma nyilvánvalóan kevesebb oxigén van egységnyi belélegzett levegőben, mint mondjuk 100 évvel ezelőtt. Az emberi test genetikai szempontból nem képes ehhez ilyen rövid idő alatt alkalmazkodni. Keserű, de mulatságos is egyben, hogy közben a világ gazdagabb országai arról számolnak be, hogyan javul az emberek várható élettartama. Persze lehet igazuk, ha az egészségügyük képes kompenzálni az ember számára rosszabb környezeti feltételeket.

Környezettudatos gyerek?

Szülők és tanárok sokat teszünk azért, hogy környezetét megóvó legyen a gyerek. Önmagában a családjainktól nem várható azonban a szükséges pozitív és mennyiségi változás. A környezettudatos gyerek ilyen kis létszámban nem elég!

Amíg államok vezetőinek és vezető rétegeinek fontosabb a „gazdasági növekedés”, és puszta üzlet, amit hatalmuk megőrzéséhez elengedhetetlennek tartanak, addig az emberiség feláldozza a Földet.

Szeretik az emberiségre kenni a dolgot. Azt mondják, „AZ EMBEREK” nem hajlandók lemondani az életszínvonalukról. Az emberiségnek egy elég nagy része másoktól vár útmutatást. Ezért ha ezek a „mások” csak politikusok maradnak, de nem képesek államférfivá válni, akkor nagy bajban van az emberiség. Nincs, aki példát mutasson „neki”.

Mit tehet egy pedagógus?

Mivel sok családban gondolják a szülők még mindig azt, hogy a Föld egy kimeríthetetlen zsák, ezért az ilyen családokban nevelkedő gyerekeknek nincs más iránymutatójuk, mint az óvónő, a tanító, a tanár. Ma is igen sok pedagógus végez olyan gyakorlatias foglalkozásokat a gyerekekkel, amelyek környezetet megóvóvá nevelik őket. A gyereknevelés egy része ez.

Valamikor nagy szava volt egy pedagógusnak a közösségében. Az, hogy ma miért van másként, teljesen nyilvánvaló számomra, de nem kanyarítanám most el a témát.

Függetlenül attól, hogy mennyire romlott a pedagógus szakma presztízse, nekünk minden általunk elérhető vezető felé elvárással kell élnünk.

Nem szeretem az elvárások hangoztatását, mert méltóbb hozzánk a cselekvés. Amikor azonban a mi cselekvésünk nem elég valamihez, akkor el kell várni, hogy vezetőink felelősségteljesebbek legyenek. Naivitás ugye? A másik lehetőség azonban a feladás lenne.

Környezettudatos forradalmár?

Nem arról van szó, hogy harcos forradalmárnak kell lenni. Békésen is hangot lehet adni annak, hogy elég a felelőtlenségből. El kell várni, hogy olyanok vezessék a közösségeket, akiknek számít, hogy a mi gyerekeinknek lesz-e levegője, és nekünk is már ma.

Milyen közösségeket? Körkörösen körülöttünk mindet. A tanár várja el az igazgatótól. Ő várja el a polgármesterétől. Az várja el a saját vezetőitől. Egészen fel.

Egy környezetmérnökkel beszélgettem egyszer, aki azt mondta, hogy már nem az a kérdés, hogy az unokáink alatt milyen Föld lesz. Az a kérdés, hogy a mai középidős generációnak milyen életfeltétel romlással kell számolnia ma és pár éven belül. Ez nem túlzás, ha belegondolunk abba, hogy már ma is kevesebb oxigénnel kell megelégednie a sejtjeinknek.

Amíg az emberiség alszik, s ezért nem szakemberek irányítják a világot, akik tudósok, addig politikusoktól kell „elvárni”.

Mit mondunk majd a gyereknek?

Ugye ez naiv és reménytelen. Valóban, de el kell vári. Egyre többen el kell, hogy várjuk. Nem ez a legnagyobb tragédia az egészben, de különben mit mondunk a gyerekünknek, aki már most is részben műanyagot eszik hal helyett, több szén-dioxidot lélegzik be oxigén helyett, s ezért és másért asztmás, ételallergiás és akinek viszket a bőrbetegsége? ...

Igen. Számunkra, szülők és pedagógusok számára ott kezdődik, hogy megtanítjuk őt. „A papír hulladékot ide tesszük, a műanyagot meg oda.” Ma azonban már meg kell tanítanunk valamire a vezetőket lent és egészen magasan is. Arra, hogy nem magukért, nem a hatalmukért, hanem a közösségek létéért legyenek felelősek. Akkor lesznek felelősek a Földért is. Reménytelen?

Nem szülünk gyereket?

Ma már van olyan „divat” is, hogy fiatalok azért nem vállalnak gyereket, mert nem szeretnének neki rossz életet egy ilyen Földön. Ebben nem csak a környezet állapotát, az emberiség kulturális állapotának hanyatlását, hanem más igazságtalanságokat is benne értenek.

Nem méltó az emberhez, hogy így kell mérlegelnie. Nem értünk vele egyet? Nem, de nem is hibáztathatjuk. Vannak felelőtlen felelősök. Jó lenne felébreszteni őket, magunkat.

Novák Ferenc
tanár, társ a nevelésben